A "mandala"
szó a szanszkrit nyelvből ered és szent vagy mágikus kört jelent. Minden
emberi kultúrában találkozhatunk a mandalák sokféle megjelenési formájával,
pl. egyes templomok vagy szent helyek alaprajza, misztériumjátékok szakrális
tánca, varázsigék mormolása közben homokba rajzolt mágikus körök, különleges
meditációs képek vagy a templom építészetben és kódex festészetben.
A mandala felépítésének
három alapvető rendezési elve: a középpont, a középpontból történő kisugárzás
és a külső kör, ami az egészet lezárja. A középpont a titokzatos szellemi
erőközpont, minden létezés szülőhelye a térben és időben. A kiáramlás,
a középpontból történő kisugárzás kifelé törekszik, egészen a határig,
a körig, összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a perifériáról
a középpontba. Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a
mozgás kiindul és ahová ez az egész visszavezet. A középpont a kezdete
és a vége minden lehetséges útnak. Egy ősi bölcsesség szerint: „Ha a pontot
meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.” A külső kört egy határvonalként
kell értelmezni, mely egy szent helyet védelmezve körülölel. Egyidejűleg
azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is. Egy
régi bölcs mondás szerint: „Az Isten egy kör, melynek a középpontja mindenhol
ott van és a külső határa sehol sincs.” A mandala, mely többdimenziós összefüggéseket
mutat be egyszerűen és legtöbbször szimmetrikusan, könnyen felfogható a
szemünkkel, mivel a szem írisze is egy mandala, egy látszólag egyszerű
forma, mely azonban rengeteg összetett információt tartalmaz, ahogy ezt
az íriszdiagnosztika is bizonyítja.
Akárhová megyünk,
bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra
vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban.
Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok.
A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete
is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a madárfészek felépítése
vagy a pókháló. A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben
vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos
kristály- és molekula szerkezetben.
A makrokozmoszban
csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy
mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt
alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis,
melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan,
mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.
A világmindenségnek
ez a végtelen és az emberi felfogóképességünket meghaladó nagysága, és
a benne lejátszódó energetikai folyamatok külső megjelenési formáin túl
megsejthetünk mélyebb, azaz szellemi összefüggéseket is. Az emberi létezést
képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni, ha nem irányítjuk tudatosságunkat
a létezés transzcendens területeire.
Ősidők óta tudomása
van az emberiségnek az analógiák világáról a makro- és mikrokozmosz, az
anyag és az energia, a testi és szellemi-lelki folyamatok között. A finomanyagi
életerő újra dinamikus kapcsolatban van az asztrális, mentális és spirituális
szintekkel, ahogy az ezoterikus hagyományokban nevezik. Így hangzik az
óegyiptomi hermetikus filozófia ősi szellemi törvénye: „Amint fent, úgy
lent.”
A mandala, a
maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra.
Tömörített formában megtalálhatjuk bennünk az emberi létezéssel kapcsolatos
tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.
A mandala
néhány alapformájának a jelentése:
A kör középpont
nélkül az ismeretlen nem-létezőt jelenti.
A kör közepén
lévő pont szimbolizálja a létezőt, az időtlent a maga tökéletes állapotában.
Az ősi bölcsesség egy ragyogó pontról beszél a holdvilág nélküli égbolton.
Így lehetséges felfogni a középen lévő ragyogó fehér pontot, mint a szellemi-isteni
tudatosság fénylő magját, a szent kör és az ős-sötétség közepében, erővel
telve.
A kör középpontjából
kiinduló spirális és sugár irányú vonalak azt jelentik, hogy a középen
lévő tudatos mag isteni fénnyé alakul. A szellem lángja kiáramlik a sötétségbe
és a teremtés mandala-kereke mozgásba lendül.
A vízszintes
vonal (a kör átfogója) jelképezi az ősanyai lényeget a mindent átfogó végtelenségben,
a körben.
A függőleges
vonal (a kör átfogója) jelenti az isteni, mindent átható energiát.
Az egymásra
merőleges két vonal azt jelenti, hogy a mindent átható szellem és az ősanyai
lényeg megteremti a kozmikus keresztet vagy világkeresztet.
A svasztika
a kereszt egy variációja és az állandó mozgásra utal - minden folyik. Ameddig
a Teremtés folyamatban van, semmi sincs nyugalomban, minden energia.
Yin-yang szimbólum:
minden létező polaritása, a pólusok kiegyenlítődése, a tai-chi. A yin a
női princípium, tartalmaz valamennyi yangot és a yang, a férfi princípium
magába zár némi yint. A yang és a yin, a világos és a sötét egymásba simul
köralakú teljességben.