Testi-lelki bajaink nem minden esetben saját jogon szerzett stresszhelyzeteink eredménye. Tapasztalatok bizonyítják, hogy sok esetben valamelyik ősünk, családtagunk nehéz sorsa áll a mi elakadásunk hátterében. Hogyan lehetséges ez? Létezik egy "mező", ez "családi lélek", amely összeköt bennünket azokkal, akiktől az életet közvetlenül vagy közvetve kaptuk. Olyan ez, mint egy gondosan megszőtt pókháló, amit ha megérintünk egy ponton, akkor az egész háló megrezzen. Legerősebben a közvetlen közelben hat, távolodva lecsitul ez a rezgés. Így például, ha az én rendszeremben egy-két (vagy több) generációval előttem valamilyen tragédia történt, akkor annak a megrendítő ereje rám is hathat. Ez a tragédia lehet erőszakos halál eset, egy veszteség, egy nehéz sors, ami egy megmagyarázhatatlan elakadást jelenthet a most élő kliens életének bármely területén.
-
Ezen kívül problémát okozhat az is, ha bizonyos ősi törvények nem kerülnek betartásra ezen a rendszeren belül. Ezek olyan íratlan szabályok, amiket szerintem ösztönösen mindenki igaznak érez, illetve felborulására mindenki reagál valahogyan.
Ilyen törvény a családban az Odatartozás törvénye. Aki egyszer beleszületett egy családba, az visszavonhatatlanul (kitagadhatatlanul) odatartozik, része a rendszernek. Vannak egyedi esetek, amikkel be lehet kerülni ebbe a rendszerbe. Ilyen például a tettes-áldozat esete. Ha egy erőszakos haláleset (gyilkosság, nemi erőszak, stb.) történt, akkor a tettes bekerül a rendszerbe. És bizony amíg itt nem kapja meg az őt illető helyet, addig hatással lehet a rendszer tagjaira.
Előfordulhat más helycsináló is a rendszerben. Biztos mindenki hallott már (ha másként nem akkor a filmekből) olyan eseteket, amikor a nagymamának fiatalon bekövetkezik a nagy szerelem. Itt a fiút vagy háborúba hívják és meghal, vagy a szülők útját állják a házasságnak, de a lényeg hogy sohasem valósul meg a kapcsolat úgy ahogy ők ezt szeretnék. Ilyenkor hozzámennek a következő emberhez és családot alapítanak, az életet tovább adják. Viszont az az első erős érzelmekkel átitatott kapcsolat is életet eredményezhetett volna, ami nyilván nem ugyanazokat az utódokat jelentené, mint akik így megszülethettek. Tehát, ha a nagymamám első szerelme nem hal meg a fronton, akkor én ma nem vagyok! Hiszen akkor sosem találkozik a nagyapámmal és aki abból a kapcsolatból született volna az nem az én apám lenne, hanem egy másik ember.
-
Törvény a kicsi-nagy és az adok-kapok törvénye. Ez arról szól, hogy mindig föntről kapunk és lefelé adunk a rendszerben. Én kapok a szüleimtől és tovább adok a gyermekemnek.. Ha ez felborul, annak súlyos következményei lehetnek. Minden amit a szüleim felé adot (időt, pénzt, energiát) azt a saját gyermekemtől veszem el! Mindig a szüleimmel szemben én vagyok a kicsi és ő a nagy. Akkor is, ha 50 éves leszek és ő ágyban fekvő idős ember. A tisztelet jár neki, tőle kaptam az életet! A gyermekemnél én vagyok a nagy és ő a kicsi. 
-
Létezik egy adok-kapok törvény a párkapcsoatban is. Ez úgy működik, mint a mérleghinta. Ha például valaki túl sokat ad egy kapcsolatban és nem tud elfogadni, akkor ez a mérleghinta elbillen. A másik félnek teherré válik, adóssággá ez a sok minden, amit lehetetlen valaha is visszatörleszteni. Ők szoktak kimenekülni ennek hatására egy kapcsolatból...
-
A módszert Bert Hellinger hozta el Európába. Ő katolikus misszionáriusként került Afrikába, ahol a Zulu törzsnél megismerkedett ezzel a különleges eszközzel. Ahelyett, hogy ő térítette volna meg a bennszülötteket, őt téritette meg ez a világ.
-
Hogyan is zajlik egy ilyen családállítás?
Töbnyire csoportban dolgozunk, bár létezik egyéni állítás is. A kliens röviden vázolja a problémáját, a terapeuta pedig kérdez még, ha szükséges. Majd az anamnézis után a csoport tagjait felkérjük, hogy egy egy családtag szerepét elvállalva, segítsenek felállítani az adott esetet. A tanárom, Kiss Péter ezt a következőképpen magyarázta: "A rendszerterápia az érzések következetes megfigyelésén alapuló eljárás." És valóban! A segítőknek mindössze annyi a dolguk, hogy megfigyelik a fizikai érzeteiket az adott szerepben. És történik valami... elhangzik néhány oldó mondat, a kapcsolatok rendeződnek, "a pókháló kisimul". A kliens végre beáll a saját helyére, és attól kezdve éli önmaga életét. Mi történt? Egy új megélést, egy új rálátást tapasztalt meg, amivel másként folytathatja az utat tovább.
Egy biztos, innen senki sem távozik üres kézzel akár állítóként, akár segítőként vagy csak megfigyelőként van jelen!